Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 268 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 241-268
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Pap István

1993. május 21.

A Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta dr. Pap István nyugalmazott egyetemi tanárt, agrárszakembert és közírót. /Miklós László: Mi újság a tudományos életben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./

1994. február 8.

Elhunyt dr. Pap István /sz. Verespatak, 1915. febr. 23./ nyugalmazott professzor, az agrárszakember-képzés egyik legkiválóbb alakja, szakíró, mezőgazdasági polihisztor, sokáig az Állattenyésztési Tanszék vezetője volt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./

1994. február 19.

Sepsiillyefalván 79 éves korában elhunyt dr. Pap István a kolozsvári Agrártudományi Egyetem nyugalmazott tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének /RMGE/ tiszteletbeli elnöke. Rendkívüli tehetségű polihisztor volt, agrármérnök, matematikus, agrárközgazdász, publicista, ragyogó előadó. Dr. Pap István, Székelyföld nagy fia, 1915. febr. 23-án született Verespatakon. tanári tevékenysége negyven esztendeje alatt mint állattenyésztési szakember, tudományos kutató és nagyszerű szakíró, tucatnyi szakkönyv, szakcikkek és tanulmányok szerzője volt. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./

1995. február 25.

Dr. Pap István professzornak, a romániai agrárszakírás nagy alakjának első posztumusz műve jelent meg a kolozsvári Alsand Könyvkiadó Kft. Gazdakönyvtár sorozatában: Hagyomány és korszerűség a gazdálkodásban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25-26./

2004. február 18.

Dr. Pap Istvánra, a Mezőgazdasági Főiskola (a mostani Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetem) néhai tanárára, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjára emlékeztek halálának 10. évfordulóján a Házsongárdi temetőben. A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) Kolozs megyei szervezetének visszaemlékezésén részt vettek a Pap család tagjai, a professzor egykori munkatársai, tanítványai és tisztelői. Az emlékülésre Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) dísztermében került sor. Az összejövetelt Egyed Ákos történész, az EME elnöke nyitotta meg. Dr. Cseke Péter szerkesztő, majd dr. Csetri Elek akadémikus, az egykori pályatárs emlékezett Pap István agrártudós életútjára, tudományos munkásságára és tudománynépszerűsítő szakírói tevékenységére. Az egykori jeles tanárhoz fűződő emlékeiről szólt Farkas Zoltán, dr. T. Veress Éva, Veress István, dr. Tamás Lajos, dr. Jakab Samu, Antal András és mások. /Z. A.: A jeles agrártudósra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

2004. február 20.

A kolozsvári RMDSZ-es tanácsosok kiértékelésének első fordulóján három tisztségviselő bukott meg. Révész Erzsébet, Pillich László és Pap István tanácsosok nem nyerték el erre a célra alakított választmány támogatását. A végleges eredményt a hónap végéig megtartandó közgyűlés állapítja meg. Mindhárman kifogásolták az eredményt. Pillich László szerint a tíz éve a tanácsban "ücsörgő veteránok" összefogtak, és megpróbálták "bebetonozni" a helyüket, emellett ő az autonómia elvét pártfogolja. Szerinte hasonlóan járhat Kerekes Sándor vagy Kónya-Hamar Sándor. /Borbély Tamás, Kiss Olivér: Kiértékelték az RMDSZ-es városi tanácsosok tevékenységét. Hárman fennakadtak a kolozsvári rostán. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

2005. március 19.

Az Erdélyi Gazdasági Egylet (EGE), majd az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet (EMGE), illetve ezek későbbi jogutódja, az 1990-ben alakult Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) története elevenedik meg a nemrég megjelent könyv /Az EGE, EMGE, RMGE 150 éves története/ hasábjain, amely az erdélyi (magyar) gazdatársadalom elmúlt 150 évét tekinti át. A 2004-ben megjelent könyvet Farkas Zoltán szerkesztette. Kós Károly, Venczel József, Kacsó Sándor, Pap István, illetve a ma is aktív szerzők, Veress István, Takács Csaba, Benkő Samu, Csávossy György, Cseke Péter, Makkay József, Tibori Szabó Zoltán, és Farkas Zoltán írásai az erdélyi magyar gazdák történetének alapos elemzései. Tibori Szabó Zoltán írásában gróf Teleki Bélát mutatta be, Makkay József Pap Istvánra, a hazai magyar agrár szakírás egyik legnagyobb egyéniségére emlékezett. /Kovács Ferenc: Könyv az erdélyi magyar gazdatársadalom 150 éves történetéről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

2008. április 18.

Április 11-én Gelencén békésen sörözött néhány ember, a kerítésen kívül megállt egy kék terepjáró hat csendőrrel. A csendőrök igazoltatni akarták a társaságot, de legtöbbjüknél nem volt személyazonossági, hiszen csak kijöttek beszélgetni. Különösebb szóváltás nem történt, a csendőrök elmentek. Két óra múlva váratlanul visszatértek az üzlet elé, Pap Lászlónak hátrakötötték a karját, hozzáütötték a kocsi oldalához, megbilincselték, majd begyömöszölték a terepjáróba azzal a céllal, hogy viszik Sepsiszentgyörgyre azonosítás végett. A bilincs és a csendőrök keze nyoma még másnap is meglátszott a karján. Pap László szabályosan belecsinált a nadrágba, ezért meggondolták magukat, és kitették őt a kocsiból a falu fő utcáján. Időközben Pap István magánvállalkozó, helyi önkormányzati képviselő odajött, ahol fiát kitették a kocsiból. Pap Istvánnak a csendőr tudomására hozta, hogy a fia visszaeső bűnöző. A faluban él egy névrokon, vele téveszthették össze, hiszen fiának soha nem volt dolga a rendőrökkel. Szakács Tibor polgármester az eset kapcsán átiratot küldött a megyei csendőrség parancsnokának, az ügy kivizsgálását kérve; emlékeztetve, hogy nem ez az első eset, amikor a csendőrök visszaélnek hatalmukkal. Pap István fia bántalmazásáért az ügyészségnél emel panaszt a brutális csendőrök ellen. /Csendőrségi túlkapás Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./

2009. március 27.

Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete nemzetgyalázással vádolja a nagyváradi Magyar Diákszövetség kiadványát: a Pár Sor ingyenes hetilapot. Lovassy Cseh Tamás váradi EMI elnök elmondta: az NMD a fiatalokat habpartikkal butítja, és ami a Pár Sor március 9-iki és március 16-iki számában megjelent, az már kimeríti a nemzetgyalázás fogalmát. Az elnök itt a ‘48-as magyar forradalom 12 pontjának kiforgatását említette példaként, melynek a Pár Sorban megjelent, újraértelmezett verziójának egyes pontjai újságban nem visszaadható alpáriságról tesznek tanubizonyságot. Ezt az ezer példányban készült lapot ingyen terjesztik iskolákban, szórakozóhelyeken, ezért az EMI-sek megkérik az iskolákat és a szórakozóhelyek vezetőit, hogy ne engedjék ott terjeszteni ezt a kiadványt, Debreczeni Sándort és Kiss Arnoldot, a lap felelős kiadóját és főszerkesztőjét pedig felszólítják, hogy a sajtón keresztül kérjenek bocsánatot a Pár Sorban megjelentekért. Barta Béla EMI-alelnök egy az NMD-sek által készített szórólapot is említett, mely Kossuth Lajost és Petőfi Sándort részeges tivornyázókként ábrázolja. „A Pár Sort a Communitas támogatja; ott nem olvasta senki el, hogy mit akarnak kiadni az NMD-sek?” – kérdezte Lovassy Cseh Tamás. Kiss Arnold, a Pár Sor főszerkesztője a 12 pont újraírásával kapcsolatban leszögezte: az az írás arról szólt, hogy mit kíván a magyar egyetemista, „ez egy parafrázis volt, amely a szórakozást szolgálja, és nem kívánta senkinek sem a nemzeti érzületeit sérteni.” A főszerkesztő leszögezte, hogy iskolákban nem terjesztik a lapot. /Pap István: Nemzetgyalázás vagy szórakoztatás? = Erdon.ro, márc. 26./

2009. június 26.

Első olvasatra a Rom egy személyes számvetés a kommunista múlttal, eklektikus emlék- és eszmefuttatás-gyűjtemény. Kukorelly Endre könyvében /Rom; A komonizmus története (Második, javított, bővített kiadás), Kalligram, Pozsony, 2006/ a tudományos munkák felépítését idéző jegyzetekben számos íróra, művészre, történelmi személyiségre hivatkozik, leltárba véve, hogy mások szerint is hogy volt ez a kommunizmus. Kukorelly elmondta, felidegesítette, hogy odahaza, Magyarországon egy újságban megtámadták azzal, hogy mit keres ő Németországban, miért nem más magyar írót hívtak oda helyette. A méltánytalanság és a düh késztette írásra. Keresni kezdte annak okát, hogy ő miért maradt ki teljesen a kommunizmusból, miért, lehetett neki jó az, ami akkor volt. Egész családjának a sorsába, múltjába volt kódolva a kommunistaellenesség, azaz a reakciósság, ahogy akkor nevezték. Kukorelly nem kevés teret szentel könyvében az íróknak, gyakran megidézi André Gide és Illyés Gyula szovjetuniós könyveit. Kukorelly az írástudók árulását érezte a leggonoszabbnak. Szerinte a kommunizmus: „ez a mindennapi, ünnepélyes feledékeny ízléstelenség. Akármit beadnak neked, megünnepeltetik veled, te meg, ha nem is veszed be, legalábbis elfogadod, nem tudsz az ünnepek elől kitérni, és ez a komonizmus. ” Szerinte puszta jelenlétünkkel legitimáltuk a rendszert. Az író figyelmeztet is: „... a szovjetónió nem múlt el. ” /Pap István: Romtalanítás: a „komonizmus” emlékei. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

2010. január 24.

Pomogáts: ne az ügyeskedőkről beszéljünk
Bihar megye – A Magyar irodalom Erdélyben című monográfia második kötetét mutatta be szombaton délután a Nagyváradi Lorántffy központban maga a szerző, dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész.
Az érdekfeszítő téma ellenére meglehetősen kevesen jelentek meg szombaton délután a váradi Lorántffy központban a Pro Universitate Partium és a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) által szervezett eseményen, ahol Dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész válaszolt Barabás Zoltán, a PMMC igazgatójának kérdéseire. A szerző elárulta, hogy két évvel ezelőtt a Pallas-Akadémia Kiadó felkérésére kezdte el írni ezt a monográfiát, amelyet eredetileg kétkötetesre terveztek, de hamar rá kellett jönnie arra, hogy oly hatalmas a feldolgozandó anyag, hogy azt nem lehet két kötetbe belesűríteni, ezért a könyv háromkötetesre bővült: az első kötet az 1918-tól 1944-ig, a második kötet az 1945-től 1968-ig terjedő időszakot tárgyalja, a harmadik kötet pedig az 1968-1989 közötti korszak erdélyi magyar irodalmát taglalja, illetve az utolsó kötetben lesz egy összefoglaló az 1989 utáni erdélyi magyar irodalmi termésről is, ami azonban nem irodalomtörténeti szempontok alapján történik, mert Pomogáts Béla idézve Szerb Antal gondolatát idézve azt vallja, hogy az élő irodalom nem képezheti az irodalomtörténet tárgyát. A második kötetről Pomogáts elmondta, hogy azért választotta 1968-at határévszámának, mert ez az év fordulópontot jelent Románia, és ezen belül a romániai magyar irodalmi életben is. Ceusescu színrelépésének első éveiben egy rövid ideig tartó enyhülés következik be a politikában. Ez volt az a korszak, amikor az erélyi magyar írók még hittek a kommunista eszmékben, ezzel szemben 1968 után az erdélyi magyar írók zöme rájön arra, hogy tévúton járt, ezért elkezdi önálló útját járni a hatalommal szemben.
Ideológiai hűség
Az 1945-1968-as korszak erdélyi magyar elméleti irásai ma már nevetségesen hatnak, mert az akkori ideológia nyelvezetét és elméleti közhelyeit használják, a költészetben és a prózában is az ideológiahű alkotások dominálnak. A ’68 előtti időszak magyar írórira még nem volt jellemző az, hogy feladták volna a marxi ideológiával kötött kompromisszumot, bár Székely János személyében olyan íróra is van példa, aki mindvégig szemben állt a kommunista hatalommal és ideológiával, noha egy időben rákényszerült arra, hogy a pártot és a kommunizmust dicsőítő verseket írjon.
Sütő András pályája kezdetén őszintén hitt a kommunista eszmékben egészen a hetvenes évek második feléig, míg Kovács György és Hajdú Győző személyében az áruló tipikus esetei öltenek emberi formát, ők ugyanis a kommunizmusnak akár saját nemzetük, nemzettársaik ellenében is mindvégig kiszolgálói voltak.
Kelet-európai elakadás
„A Kelet-Közép európai országokban a ’89-es változások azért akadtak el, mert nem tudtunk szembenézni az 1989 előtti időszakkal” – fejtegette Pomogáts. Ez szerinte azért történhetett így, mert azok, akik haszonélvező részesei, és kiszolgálói oltak a kommunista rendszernek, ’89 után demokratákká festették át magukat, a kommunizmusban szenvedők pedig el akarták felejteni azt, ami ’89 előtt történt, ezért ezekben az országokban nagyobb volt a felejtés mértéke annál, mint amennyi a lelki egészség szempontjából szükséges és kívánatos lett vona.
„Pedig szükséges lenne meglátni, mit tett tönkre az erőszak, az önzés és a hazugság, és kik voltak azok, akik mindezzel akkoriban képesek voltak szembefordulni. Róluk nem beszélünk, de annál többet beszélünk az ügyeskedőkről.
Például a Magyar Kultúra Napjához köthetően egy olyan budapesti újságírót hívtak el Nagyváradra (itt Aczél Endre magyarországi újságíróra utal Pomogáts Béla, – a szerk. megj.), aki büszkén dicsekszik azzal, hogyan szervezte be őt a kommunista Magyarország titkosszolgálata.” Pap István. Forrás: erdon.ro

2010. február 16.

Az ortodoxok is felelősek
Bihar megye – Az ortodox egyházat nagy felelősség terheli a romániai átvilágítási folyamat hátráltatásában – jelentette ki kedden Nagyváradon Tőkés László EP-képviselő és Szabó László az egyházi átvilágítás Szakmai Egyeztető Fórumának kezdeményezője.
Tőkés László a keddi nagyváradi sajtótájékoztatón elmondta, hogy ma sem lehet tudni, hogy kik voltak a szekustisztek. „Tíz évet kellett várnunk a rendszerváltás után a Ticu féle átvilágítási törvényre, de még mindig teljes a zűrzavar.” Tőkés véleménye szerint nagy felelősség terheli az ortodox egyházat, amely az államhatalommal egyetértésben hátráltatja az átvilágítási folyamatot, „márpedig addig nem lehet szó demokratizálásról, a bizalom helyreállításáról, amíg nem történik meg az átvilágítás. Az egyházaknak az átvilágítás etikai kérdés, mert ha nincs bűnbocsánat, akkor a bűnöket nem lehet feloldani. Dühösek vagyunk amiatt, hogy a volt titkosszolgálati tisztek most magasrangú tisztségeket viselnek, vagy éppenséggel hatalmas nyugdíjakat élveznek az adófizetők pénzéből” – tette hozzá Tőkés. Szabó László unitárius lelkész, a történelmi egyházak átvilágító bizottságai Szakmai Egyeztető Fórumának kezdeményezője elmondta, hogy amennyiben a Temesvári Nyilatkozat 8. számú pontjának érvényt szereztek volna, akkor már rég túl lehetnénk az átvilágítási folyamaton. Szabó László kijelentette, hogy a tíz évvel a rendszerváltás után végre elfogadott 187/1999 számú átvilágítási törvény eleve “langyosra” sikeredett, de később az ortodox egyház hathatós közreműködésével ezt a törvényt is sikerült ‘kiherélni’. Hozzátette, hogy amíg van legalább arra lehetőség, hogy az egyházak vezetői kérhetik bizonyos esetekben az egyházi személyek átvilágítását, addig élni kell ezzel a lehetőséggel, és meg kell szerezni a lehető legtöbb dokumentumot a CNSAS-től.
Kirakatpolitika
Tőkés László jelezte, hogy sem az RMDSZ, sem a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nem védik meg a CNSAS-ba delegált embereiket. Arra a kérdésünkre, hogy mi lehet az oka annak, hogy Traian Basescu államfő kezdeményezte a kommunizmus bűneit feltáróTismaneanu jelentés elkészítését, most pedig ugyancsak az ő elnöksége alatt politikai támadások érik Marius Opreat, a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) elnökét, Tőkés László azt válaszolta: „nem értem Basescu államfőt; úgy látszik, hogy csak kirakatpolitikai céllal kérte a jelentés elkészítését, de itt az ideje, hogy a kirakatpolitika átadja helyét a tetteknek.” Végezetül Tőkés kifejezte felháborodását amiatt, hogy a CNSAS nem hajlandó előkeresni azoknak a személyeknek a dossziéját, akikről maga az egyház nyújt be a CNSAS-hoz bizonyítékokat, példaként említette azt, hogy a maga során a Tőkés család nyújtott be bizonyító erejű dokumentumokat a CNSAS-hoz Tőkés László egykori sógoráról a jelenleg Budapesten dolgozó Bartha Tiborról, akit a CNSAS gyakorlatilag védelmez.
Pap István. Forrás: erdon.ro

2010. március 1.

Tőkés: az RMDSZ volt szekusokat futtat
Az a tény, hogy Romániában nem szereztek érvényt a Temesvári Nyilatkozat 8. pontjának, oda vezet, hogy a mai román közélet és társadalom tele van volt besúgókkal és szekusokkal – mondja Tőkés László EP-képviselő.
Tőkés László nagyváradi sajtótájékoztatóján kijelentette: „Amíg nem tesznek igazságot a terrosristák ügyében, nem fedik fel azt, hogy kik követték el a véres eseményeket, amíg nem ismerjük meg azt, hogy kik voltak a ‘bányászok’, addig nem lehet megtisztulásról és megbékélésről beszélni” Az EP-képviselőelmondta, hogy létezik egy lista a konkrét esetekről, ezért jó lenne ezeknek az eseteknek bíróság általi kivizsgálását újrakezdeni. Ebben a vonatkozásban Tőkés László a Temesvári Nyilatkozat 8. pontjára hívta fel a figyelmet, mely kimondja, hogy a diktatúra minősített képviselőit ki kell zárni a demokratikus jogállam közéletéből, és amely pont nem valósult meg. Egy bukaresti napilap kimutatására hivatkozva Tőkés elmondta, hogy az RMDSZ-ben két volt besúgó van. E témakort folytatva Tőkés kijelentette. „Tűrhetetlennek tartom Fazakas László egykori margittai lelkész parlamenti választásokon való futtatását. Az a Lakatos Péter parlamenti kápviselő állt mögötte, aki maga sem alkalmas a parlamenti képviseletre, hiszen nyilvánvaló, hogy a Belügyminisztérium kötelékében tűzoltótisztként dolgozva a 8. pont hatálya alá esik. Mennyivel jobb dolgunk volna nekünk, ha érvényesült volna a 8. pont, mert akkor megkíméltek volna minket mind Lakatos elvtársól, mind Fazakas Lászlótól, aki Kis János álnéven jelentett. A szekustisztekből és a kollaboránsokból sem kérünk” – hangoztatta Tőkés.
Bővülő lista
A sajtótájékoztatón kiosztották azoknak a szekuritátés tiszteknek a listáját, akik 1975-től számítva a református egyház szolgáinak és a velük kapcsolatban álló személyeknek a megfigyelésével foglalkoztak. A legutóbbi alkalommal kiadott listához képest több mint harminc személlyel bővült a lajstrom, mely így 136 személy nevét tartalmazza. A lista végén található megjegyzések között szerepel az, hogy az adatok Tőkés László és családja megfigyelési dossziéjából származnak, és az hogy a listán szereplők egy része valószinűleg már meghalt, viszont az is valószinű, hogy egyesek még ma is aktív tagjai a Román Hírszerző Hivatalnak.
Pap István. Forrás: erdon.ro

2010. március 28.

Horváth Imre a Holnaposok továbbvivője
Nagyvárad – A nagyváradi Kiss Stúdió Színház 16. éves fennállása alkalmából Horváth Imre emlékműsort szervezett pénteken este.
A költő egykori barátai, tisztelői, költészetének kedvelői jelentek meg szép számban pénteken este a nagyváradi Kiss Stúdióban megrendezett Horváth Imre emlékesten. A Vendégségben egy égbeli kávéház asztalánál nevű sorozat keretében megrendezett emlékműsor bevezetéseképpen Kiss Törék Ildikó elmondta, hogy a Kiss Stúdió Színház 16 éves évfordulója, a Költészet Napjának, és a Horváth Imre évfordulónak a közelsége nyújtotta az apropót ennek az estnek a megszervezésére. A művésznő által meghívott megemlékezők F.Bathó Ida, F.Márton Erzsébet, Meleg Vilmos színművészek, és Tavaszi Hajnal könyvtáros voltak.
Mítosz
Tavaszi Hajnal a költő életéről beszélt az egybegyűlteknek, többek között kifejtve azt, hogy minden korosztálynak szüksége lenne egy mítoszra, és a váradi magyarok számára Horváth Imre jelentheti ezt a mítoszt, mert ő a Holnaposok mítoszának továbbközvetítője. „Horváth Imre volt az a művész, aki a múlt század 70-es, 80-as éveiben a polgári világot megtestesítette nekünk. Az általa megtestesített mítoszt kellene továbbadni a a fiatal generációknak” – hangsúlyozta Tavaszi Hajnal. Az emlékműsor során szó esett Ezután Horváth Imre viszontagságos életéről.
„Ő egy folyton próbálkozó, kereső ember volt, aki sokszor elbukik, de aki mindig megtalálja azokat az embereket, akik kisegítik a bajból. Horváth Imre játékos jelleme, mondhatni felelőtlensége a legnagyobb nyomoron is átsegítette” – idézte fel a költő személyiségét Tavaszi Hajnal. A művészek Horváth Imre aforizmáiból adtak ízelítőt, elhangzott pár verse, és visszaemlékezéseinek egyes részletei is, F, Bathó Ida pedig egyik a Fáklyában megjelent, megrázó, és egyben meghökkentő végkicsengésű egyik írását olvasta fel: a börtönt, akárcsak a szabadságot, okosan kell megválasztani. A barátságos hangvételű és kegyeletteli emlékest kötetlen beszélgetéssel zárult.
Pap István. Forrás: erdon.ro

2010. március 31.

Erkel és a költészet napja
A Költészet Napja, illetve Erkel Ferenc születésének kétszázadik évfordulója alkalmából április 10-én gálaműsort szerveznek a nagyváradi Filharmóniában.
Az április 10-én, szombaton este hét órától kezdődő gálaműsoron közreműködik a Nagyváradi Állami Filharmónia zenekara és énekkara. Vezényel Kulcsár Szabolcs, a Kolozsvári Magyar Opera karmestere. Az est énekes szólistái Vigh Ibolya (szoprán) és Pataki Adorján (tenor), a Kolozsvári Magyar Opera művészei lesznek. A gálán fellép majd Tolcsvay László budapesti előadóművész is, aki két alkalommal a szimfonikus zenekarral közösen, egy alkalommal pedig szólóban lép fel a Filharmónia színpadán. A verseket a Nagyváradi Szigligeti Színtársulat színészei – Csiky Ibolya, Dobos Imre, Dimény Levente, Fábián Enikő, Firtos Edit, Kovács Enikő, Tóth Tünde adják majd elő.
A gálaműsort ismertető tegnapi sajtótájékoztatón Tódor Albert a Filharmónia igazgatója és Dimény Levente a színtársulat vezetője elárulták, hogy egy magyarországi produkciós iroda kereste meg őket azzal, hogy szeretnének a Költészet Napja alkalmából egy gálaműsort szervezni Romániában, azért itt, mert Magyarországon április 11-én választások lesznek, és a produkciós iroda nem szeretné azt, ha a rendezvénye bármiféle politikai felhangot kapna. Nagyvárad és Kolozsvár volt a két lehetséges helyszín, végül Nagyvárad mellett döntöttek. Ez az esemény a vers ünnepe, mely Erkel Ferenc születésének bicentenáriumáról is meg kíván emlékezni, ezért a gála zenei részét Erkel kompozíciók fogják alkotni. És mivel Márai Sándor születésének is most van a százéves évfordulója, ezért Márai versek is felhangzanak majd az Ady, Arany János, Pilinszky, Radnóti, stb. versek mellett. A közel két órás gálára ingyenes belépőket lehet igényelni a Filharmónia és a színház jegypénztárában. 
Pap István. Forrás: erdon.ro

2010. április 8.

Egy csapat munkáját ismeri el az érdemrend
Bihar megye – A Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje a nagyváradi és a Bihar megyei RMDSZ munkájának elismerése, mondta lapunknak adott interjújában a kitüntetett, Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere.
– Hogyan értékeli azt, hogy megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét? – Ezeket a különböző fokozatú érdemrendeket március 15-e tiszteletére alapították, és a mindenkori magyar államfő adományozza. A nem Magyarországon élő polgárok esetében a külügyminiszter tesz javaslatot arra vonatkozóan, hogy egy országból kit javasolnak. Nagyon nagy megtiszteltetést, de sokkal inkább felelősséget érzek, ami egy ilyen kitüntetéssel jár: egyrészt azért, mert egy elismerés kötelezi az embert arra, hogy az addig felvállaltakon túl, ha teheti, még többet adjon a lelkéből, hogy a közösségben kifejtett tevékenysége eredményesebb legyen. Másrészt úgy érzem, hogy bár az érdemrendeket személyek kapják, mégis, az én esetemben legalábbis, az elismerés nem kimondottan a személyemhez fűződik, mert az általam kifejtett tevékenység egy csapatnak a munkája. Lehet, hogy én vagyok a csapat legláthatóbb, első vonalban lévő embere, és ezért kaptam én ezt az elismerést, de azt hiszem, hogy a Bihar megyei RMDSZ munkája volt az, amely kivülről nézve lecsapódhatott úgy, hogy azt érdemrenddel kell jutalmazni. Mondom ezt annak a tudatában, hogy nyolc évi alpolgármesteri tevékenységemben az elért eredmények zöme nem az én nevemhez, hanem annak a csapatnak a nevéhez fűződik, amelynek tagjai a városi tanácsban, vagy vezérigazgatóként, igazgatóként aligazgatóként a közigazgatásban dolgoznak. Ilyenformán mindazok az eredmények, amelyeket mindenki elér a maga területén, összegeződnek ebben az elismerésben, így elmondható hogy Nagyváradon és Bihar megyében az a fajta érdekképviselet kapott elismerést a magyar államtól, amelyet mi, az RMDSZ-ben dolgozók kifejtettünk. Tehát nemcsak személy szerint rám nézve, de a nagyváradi és a Bihar megyei RMDSZ-re nézve is kötelező érvényű, hogy ezt a munkát hatékonyabban, szélesebb körben és még több odaadással kell végezni. Mivel úgy érzem, hogy ez az elismerés sokkal inkább egy csapatnak szól, és sokkal inkább azok érdemelnének érdemrendet, akik húsz, vagy közel húsz éve tevékenykednek az RMDSZ-ben, és akikről soha senki még egy újságcikket sem írt, ezért szeretném jelképesen megosztani velük ezt az érdemrendet.
– Saját megítélése szerint mely eredménye volt az, ami a legtöbbet nyomott a latban az érdemrend odaítélésekor? – Egy ilyen pillanat mindig mérlegkészítésre kényszerít. Én a mérleget úgy készítettem el, hogy mit tettem én, és mit tett az RMDSZ. Az elmúlt húsz esztendőben az RMDSZ elsősorban a hagyományőrzés, az intézményesített anyanyelvhasználat, a kultúra, a történelmi nagyjainknak való tiszteletadás, a civil szféra kifejlesztése terén végzett átfogóbb tevékenységeket. Mostmár nem kérdés az, hogy tanulhatunk-e magyar nyelven, az más kérdés, hogy az államilag finanszírozott magyar nyelvű egyetem ügye nincs megoldva; a közigazgatásban anyanyelvhasználatunk megoldott, csak élnünk kell ezzel a joggal.
– Mi az amit a határon túli magyar érdekképviseletben még mindenképpen el szeretne érni? – Lehet, hogy 2010-ben és 2011-ben a Bihar megyében élő magyar prioritása az, hogy munkahelye legyen, hogy gyermekeinek olyan lehetőségei legyenek, hogy ne kényszerüljenek elmenni innen. A húsz év lezártával újra kell értékelnünk azt, hogy mi az, amit az RMDSZ-nek vállalnia kell annak érdekében, hogy valóban a Romániában élő magyarság érdekeit képviselje. Mert sajnos a jelenlegi gazdasági helyzet megkérdőjelezi a kulturális szomjunknak és a civil szervezetek továbbfejlesztésének a prioritását. Ezért az RMDSZ az elmúlt húsz évben kifejtett tevékenységétől eltérően valószinűleg más eszközöket kell találjon annak érdekében, hogy a jelenlegi igényekre válaszolni tudjon. Azt kell mondanom, még ha adott esetben ez a lelkünknek egy kicsit rosszul is esik, hogy az elvárások sokkal inkább a megélhetés, a megmaradás felé mutatnak, és csak utána a hagyományápolás, kultúra, stb. felé. A következő két év arról kell szóljon, hogy az itt élő magyar ember otthon érezze magát Nagyváradon, de megfelelő körülmények között is tudjon élni, értem ezalatt a megélhetést, a város rendezettségét, civilizáltságát.
Pap István
erdon.ro

2010. április 25.

Húsz éves a Harangszó
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület lapja, a Harangszó húsz éves fennállását ünnepelte 2010. április 25-én, vasárnap.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-terme előtt kialakított alkalmi kiállítás helyszínén, ahol a Harangszó régi számait lehetett megtekinteni, Barabás Zoltán a Partiumi Magyar Művelődési Céh elnöke köszöntötte a megjelenteket, kijelentve, hogy a Harangszó eddigi húsz éve a hit szolgálatában telt el. A Bartók-teremben dr. Eszenyeiné dr. Széles Mária tartott áhítatot, beszédét Pál apostolnak a filippibeliekhez írt leveléből vett igerészletre építve. Az áhítaton a közösségi élet és a gondolat fontosságát hirdette, végezetül pedig azt kívánta, hogy a Harangszó legyen kürt, mely hírül adja az Isten világának gazdagságát. A továbbiakban Sándor Lajos lelkész olvasta fel Tőkés László püspök, EP-képviselő üzenetét: „Velem készített első interjújában a lap első főszerkesztője akkor azok boldogságát hangsúlyozta ki, akik háborúságot szenvednek az igazságért. Manapság sok esetben és sokféleképpen nem az igazságért szenved az olvasó és a lapkészítő, hanem a ránk telepedő hazugságtól. De túl mindenen és a húsz év apályain, ma hálaadással osztozhatunk azok örömében, akikért a harang szól - szükség esetén a veszedelmet jelezve, máskor pedig az Evangélium örömét hirdetve.” Ezt követően Sándor Lajos Szubjektív visszatekintés címmel olvasta fel humoros, a Harangszó történetét a történelmi korszakolás szerint bemutatva úgy, hogy mindegyik korszakot egy-egy főszerkesztő nevével fémjelzett. Az Őskor a Farkas Antal-Gavrucza Tibor korszak volt, az Ókor Bereczki András nevéhez fűződik, majd Jakabbfy Zsolt főszerkesztésével beköszöntött a Középkor. Az Újkor Csűry István főszerkesztőségével telt, a Jelenkor pedig Fábián Tibor főszerkesztő nevéhez köthető, aki a tervszerűséget és az arculatváltást hozta el a lap számára.
Az egyházi sajtó szerepe
Radványi Károly a Harangszó volt grafikai szerkesztője a református sajtómúltról tartott rövid előadást, majd egyház és média kapcsolatáról szólt Somogyi Botond az Erdélyi Református Egyházkerület ugyancsak húsz éves Üzenet című folyóiratának főszerkesztője. Somogyi kifejtette, hogy az egyház sajtótevékenysége céltudatos és következetes szolgálat kell legyen, nem pedig öncélú hírközlés. Minden történet fontos az egyházi sajtó számára, mely az emberek szellemi, hitbeli, anyagi életére befolyással lehet, ezért az egyházi sajtó nem zárkózhat el a társadalmi, politikai, gazdasági problémák elől, hanem a felmerülő társadalmi, etikai dilemmákra tisztán, dogmatikailag megalapozott, biblikus választ kell megfogalmaznia. Mivel manapság a látogatottság, a nézettség utáni hajszában a sajtó rengeteg mocskot zúdít az emberekre, ezért az egyházi sajtó számára kiemelten fontos a hírek szelekciója, hiszen azokat a híreket kell kiválasztani, melyek kapcsán az evangélium szellemében megfogalmazható üzeneteket lehet továbbítani. Nemcsak a sajtóterméket, de az egyházi sajtóban dolgozók személyét is a hitelesség kell jellemezze - jelezte Somogyi, aki végül az egyházi sajtó missziós feladatát emelte ki, mondván, hogy az evangélium soha nem veszíti el aktualitását, ezért ezt mindig hirdetni kell. Végezetül Török Sándor a Lorántffy Egyházi Központ igazgatója, aki az ünnep folyamán több alkalommal olvasott fel verseket, zárásképpen Balázsné Kiss Csilla Harangszó-köszöntését tolmácsolta. Ezt követően Fábián Tibor főszerkesztő fújta el a születésnapi torta gyertyáit, majd a szeretetvendégség keretében kötetlen beszélgetéssel ünnepelték a megjelentek a húsz éves egyházi lapot.
Pap István
Harangszó (Nagyvárad)

2010. április 29.

Könyvbemutató a Szent Márton öregotthonban
Nagyvárad – A Festum Varadinum rendezvénysorozat hagyományos eseménye a váradi Szent Márton öregotthonban megrendezésre kerülő Generációk találkozója.
Ennek a rendezvénynek a keretében mutatták be csütörtök délelőtt az öregotthonban Papp László A váradszöllősi római katolikus szentháromság plébániatemplom című kötetét a szerző, valamint Pálos István, a templom plébánosának jelenlétében. Az otthon lakói először a Szöllősért Egyesület képviesletében felszólaló Kis Gábort hallgatták meg, aki elmondta, hogy a kiadvány gazdag kép- és dokumnetumanyaggal mutatja be a katolikus templomot és a szöllősi katolikus közösséget. Kis Gábor elárulta, hogy ennek a kötetnek az eladásából befolyó összegeket egy Váradszőllős monográfia megírására és kiadására fordítják majd. Ezt követően Pálos atya szólalt fel, felelevenítve gyerekkorának Szöllőshöz köthető emlékeit. „Beletekintve a könyvbe rátalálhatunk a gyökereinkre. Fontos ez a kiadvány, mert az emlékeinkben élő Szöllős azóta már eltűnt, bekebelezte a város” – fogalmazott azegyházi személy. Majd az identitás fontosságáról beszélt Pálos atya, elmondva: „aki nem tudja, hogy kicsoda, az szükségszerűen rossz döntéseket hoz.” Pálos atya a jelenlevőkkel tudatta, hogy a könyv 2004-ig követi a templom történetét, és a kötetben kivonatok találhatók a megkereszteltek, valamint az egybekeltek anyakönyvéből.
Virágzó település
Ezt követően maga a szerző szólalt fel, elmondva, hogy Váradszőllős virágzó község volt. A község virágzásának fő oka az volt, hogy itt folyt át a Pece patak, melynek vize sosem fagyott be, így folyamatosan tudták működtetni a településen épített három malmot. Ugyanakkor a szöllősiek tehetséges emberek voltak, sok volt közyük az értelmiségi, továbbá nagyon jó kőművesek hírében is állottak, az elmondások szerint a Sas-palotát és a színházat is a szöllősi kőművesek építették. Ezt követően a szerző felidézte a település társadalmi életébek gazdagságát: Váradszőllősön voltak templombúcúsk, búzaszentelések, színjátszó- és olvasókör, és sok egyéb, mondta Papp László. Az esemény dedikációval zárult.
Pap István
erdon.ro

2010. május 27.

Ortodox Liceumba kerülhetnek magyar osztályok
Bihar megye – A váradi RMDSZ addig nem egyezik bele abba, hogy magyar osztályok ortodox liceumba kerüljenek át, mindaddig amíg az érintett szülőkkel és tanárokkal előzőleg nem egyeztetnek ezügyben.
A Bihar Megyei Tanfelügyelőség jóváhagyta a nagyváradi Andrei Muresanu iskola beolvasztását az Ortodox Teológiai Liceumba, mivel azonban erről előzőleg nem egyeztettek az RMDSZ-szel, ezért Biró Rozália a város alpolgármestere és az RMDSZ váradi helyi tanácsi frakciója javasolta az erről szóló határozattervezet levételét a helyi tanács május 26-iki ülésének napirendjéről. „Az Andrei Muresanu iskolában 1-8 osztályban minden évfolyamon van magyar tagozat, ezért úgy gondoltuk, hogy nem lehet egy tollvonással dönteni magyar gyerekek sorsáról” – magyarázta a döntést Biró Rozália tagnapi sajtótájékoztatóján. Az alpolgármester jelezte, hogy az ortodox püspökség átiratában kifejezetten hagsúlyozza azt, hogy szeretnék ha a fúzió után is megmaradnának majd a magyar osztályok. „De mi a magyar oktatók és a szülők véleményét szeretnénk kikérni ebben a kérdésben” – hangsúlyozta Biró Rozália, aki jelezte, hogy van megoldási javaslat erre a problémára. „Át lehetne vinni a magyar elemi osztályokat a George Cosbuc iskolába, ha ez utóbbi tanintézményből a román tannyelvű step by step osztályok elköltöznek valahová. Ha viszont ezt a költözést nem lehet megvalósítani, akkor a Cosbuc iskola nem tudja fogadni a magyar osztályokat.” – mondta az alpolgármesterasszony, tudatva, hogy az RMDSZ a jövő héten fog egyeztetni a szülőkkel és a magyar oktatókkal, és annak függvényében teszi meg az RMDSZ a következő lépéseket, hogy milyen vélemények hangzanak el a megbeszélésen.
Iskolaorvosok, munkára!
 Az RMDSZ nagyváradi helyi tanács frakciója benyújtott a tanácshoz egy határozatjavaslatot, mely az iskolaorvosok munkájának hatékonyabb felügyelete és ellenőrzését célozza meg. „Ha már az iskolaorvosok átkerültek az önkormányzathoz, akkor meg kell értetni velük azt, hogy az önkormányzatnak tartoznak felelőséggel” – érvelt a javaslat szükségessége mellett Biró Rozália, aki elárulta, hogy az iskolaorvosi rendelők átutalása után huszonegy orvos, tíz fogorvos és további ötvenkilenc iskolai egészségügyi személyzet került át az önkormányzat fennhatósága alá. Az RMDSZ frakció tervezete négy fő elemből áll: az első az, hogy minden iskolaorvos számára kötelezővé tennék azt, hogy minden tanév lezárultával számított harminc napon belül (tehát az idén július 15-ig) állítsanak össze tevékenységi beszámolót, melyben többek között az szerepelne, hogy a tanév során hány gyereket vizsgáltak meg, hány iskolai baleset volt, stb. A következő elem az, hogy minden iskolába járó gyereknek legyen iskolai egészségügyi lapja, továbbá az iskolaorvosok számára kötelezővé tennék azt, hogy osztályfőnöki órákon, vagy más keretek között elsősegély és balaesetmegelőzési felvilágosítást tartsnak gyerekeknek és tanároknak, míg a negyedik elem a Szociális és Közösségi ügyek Hivatalát (ASCO) érintené, amelynek ki kellene dolgoznia az iskolai orvosi rendelők működési szabályzatát. Biró Rozália elmondta, hogy a tervezetről várhatóan a júniusi soros tanácsülésen fognak szavazni, és ha átmegy a javaslat a testületen, akkor az iskolaorvosok már az idén július 15-ig meg kell majd írják tevékenységi beszámolójukat.
Pap István
erdon.ro

2010. június 11.

Egy művész, egy könyv
Nagyvárad – Jakobovits Miklós képzőművész életpályájáról szóló monográfiát mutattak be csütörtök délután a nagyváradi római-katolikus püspökség székhelyen.
Rokonok, barátok, ismerősök népes csoportja látogatott el a barokk palotába, a Körösvidéki Múzeum egykori székhelyére, hogy tanúja legyen a Jakobovits Miklós című, Maria Zintz nagyváradi műkritikus által írt monográfia bemutatásának. Az eseményen a moderátori feladatot Aurel Chiriac múzeumigazgató vállalta magára, így elsőként ő üdvözölte a meghívottakat és a megjelenteket. Chiriac hangsúlyozta, hogy Jakobovits Miklós nemcsak kiváló képzőművész, hanem közösségi ember is, aki számos cselekedetével gazdagította Nagyvárad kulturális életét. Az igazgató ez utóbbiak között említette azt, hogy Jakobovits Miklós mentette meg az esemény helyszínéül szolgáló barokk palota termének freskóit. A kötet méltatására áttérve Chiriac kiemelte, hogy a szerző, Maria Zintz kiváló, alapos munkát végzett.
Maria Zintz is Jakobovits Miklós emberi erényei között említette azt, hogy a művész Nagyváradnak szentelte magát, noha kolozsvári származású, majd a kötet felépítését ismertette. Ezt követően Negoita Laptoiu műkritikus méltatta Jakobovits művészi tevékenységét, hangsúlyozva azt, hogy Jakobovits muzeális értékű alkotásokkal büszkélkedhet, aki a művészi elemek, színek, formák, grafika, stb., szintézisét nyújtja. Jakobovits Miklós művészi nyelvének identitása van, hangsúlyozta a szakértő, aki dícsérte Maria Zintz munkáját is, mondván: „A szerző azonosítja, és jól érthetően megjeleníti ezt a szellemi értékekkel telített nyelvezetet.” Böcskei László püspök beszédében hangsúlyozta, hogy Jakobovits értékes alkotói többletet ad a nagyváradi kulturális életnek. Szabó Ödön megyei tanácsos, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke szintén Jakobovits Miklós közösségi szemléletét, hozzáállását méltatta. Szabó Ödön felhívta a figyelmet arra, hogy a megyei tanács, mely támogatta Maria Zintz monográfiájának megjelentetését, a jövőben is finanszírozza a kultúrától szóló, a kultúrához kacsolódó kiadványok megjelentetését. A könyvbemutató végén egy rövid dokumetumfilmet vetítettek le Jakobovits Miklós munkásságáról.
Pap István
erdon.ro

2010. július 29.

Az intézményátadás helyi szintű probléma
Nagyvárad – A nagyváradi állami színház és a filharmónia jelenlegi tisztázatlan helyzete, és a kulturális intézményeket is érintő 63/2010 számú sürgősségi kormányrendelet alkalmazása kapcsán kérdeztük Kelemen Hunor kulturális minisztert.
– A megyei tanácsoknak alárendelt kulturális intézmények átadhatók-e a helyi önkormányzatoknak? Ha igen, akkor a kulturális tárca támogatja-e ezt a megoldást?
– Igen, ez a megoldás elfogadható, ha általa meg lehet menteni munkahelyeket, művelődési intézményeket. A Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium minden olyan lehetőséget támogat, amely a helyi vagy megyei önkormányzatoktól származik a jelenlegi áldatlan helyzet megoldására tett javaslatként.
– A minisztérium hogyan kívánja megóvni a kulturális intézményeket, amennyiben a megyei önkormányzatok az említett kormányhatározat szerinti létszámcsökkentést főként a kulturális intézményeken akarják elvégezni?
– Ha az önkormányzatok a kulturális intézmények személyzetének tömeges elbocsátásával, netán az intézmények felszámolásával vélik megoldani az anyagi gondjaikat, akkor ezt a polgároknak és a sajtónak is rajtuk kell számon kérnie, mivel ez már nem tartozik a szaktárca hatáskörébe. A minisztérium mindössze konzultálhat az ügyben azönkormányzatokkal, de nem dönthet helyettük. Ellenben azzal sem érthetünk egyet, hogy a kulturális intézményekben az önkormányzatok 10-15 helyett 40-50 százalékos személyzetcsökkentést eszközöljenek, hiszen ez az intézkedés első sorban az önkormányzatok apparátusának egészére vonatkozik, és azokra a kulturális intézményekre, amelyeket az önkormányzatok hoztak létre.
- A váradi színház és a filharmónia helyi önkormányzati hatáskörbe való áthelyzéséről voltak-e egyeztetések a Bihar Megyei Tanács és a minisztérium között?
- A minisztériumnak nincs erre vonatkozó hatásköre. Kiss Sándor, megyei önkormányzati alelnök és Biró Rozália alpolgármester tájékoztatott erről a lehetőségről. Úgy vélem, Bihar megyében jobban tudják, hogy melyik önkormányzatnak van több lehetősége a kulturális intézmények támogatására. Ugyanakkor felhívnám a figyelmét arra, hogy Romániában a kultúra területén a legelőrehaladottabb a decentralizáció, és ez azt is jelenti, hogy a központi közigazgatás átadja a kompetenciákat és - a vonatkozó költségvetés mellett – a problémák megoldásának hatáskörét is. A minisztériumok csupán az országos szintű közpolitikákat határozzák meg, nem kell „feltelefonálni” ha helyi szintű problémát kell megoldani.
Pap István
erdon.ro

2010. július 29.

Színházfelújítás harmadik szakaszban
Nagyvárad – Harmadik szakaszába lépett a nagyváradi állami színház épületének felújítása.
A nagyváradi színház épületének külső felújítása, illetve a díszítőelemek restaurálása után mindazoknak a munkálatoknak az elvégzése maradt hátra, amelyek a két előző kiírásból kimaradtak. A jelenlegi munkálatok két részre oszlanak, tájékoztatta lapunkat Benyovszky Tünde, a Nagyváradi Ingatlanügyi Hatóság aligazgatója, akitől megtudtuk azt, hogy a nagyobb 5.224.520 lej értékű projekt az elektromos, a fűtési és a csatornahálózat cseréjét foglalja magában, de egyebek mellett a mellékhelyiségek, a hangosítás, a klímaberendezés felújítását is ennek a projektnek a keretében kell elvégezni. A munkálatokat a Constructorul Salard cég nyerte el.
Csőakadály
„A legnagyobb gondot a felújításnak ebben a szakaszában az okozza, hogy a Madách utcai fogyasztókat kiszolgáló fűtéscső a színház alatt halad el. Ahhoz, hogy az alagsort felújíthassuk, ezt a csövet ki kell vezetni az épület alól. A Hőerőmű július 21-én elkezdte ezt a munkát, a fűtéscsövet másfelé fogják elvezetni, így biztosítva lesz a fűtés a színház körüli fogyasztók számára” – mondta Benyovszky Tünde. Az aligazgató hozzátette, hogy a munkálatok elvégzésének határideje 2011 februárja. Egyelőre az előre megállapított ütemterv alapján halad a munka, ami azonban elhúzódhat, hiszen ebben a harmadik szakaszban még további külső munkálatokat is el kell végezni, például a színház körüli járdákat is fel kell újítani, és az ereszeket is le kell vezetni közvetlenül a csatornahálózatba. „Ezen esetekben a megbízott vállalat csak azok után tudja elvégezni a munkát, miután a vízügyi társaság és a Hőerőmű a maga során előkészítette a terepet” – jelezte Benyovszky Tünde.
Húzódhat
A felsoroltak mellett, végső fázisként történik meg a színház bútorzatának beszerzése. Ezt a kiírást az Arhitectura&Mobili cégszövetség nyerte meg 807 ezer lejes ajánlatával, mely vállalta azt, hogy négy hónap alatt biztosítja az összes szükséges bútorzatot. Ők azonban a fő kivitelezőhöz vannak kötve, ugyanis a bútorok beszerzését csak a nézőtér elkészülte után lehet megkezdeni, jelezte Benyovszky Tünde. Végezetül az aligazgató elmondta, hogy a színház felújítási munkálatainak mindhárom szakaszában a Bihar Megyei Tanács utalta és utalja át a szükséges pénzt, a város csak az ingatlan kezelését vette át arra az időszakra, amíg a felújítási munkálatok tartanak. Az aligazgató által nyújtott tájékoztató után kilátogattunk a felújítások helyszínére is, ahol a munkások éppen az elektromos vezetékeket süllyesztették a falba. A felújítással kapcsolatos különböző feladatokkal megbízott személyek közül többen is elmondták, hogy a jövő februári határidő nagyon optimista előrejelzés, sokkal valószínűbb az, hogy a teljes felújítás a jövő évi színházi évad kezdetére (2011 július – szeptember) készül el.
Pap István. erdon.ro

2010. augusztus 13.

Minden óvás elutasítva
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület választási bizottsága tegnap titkos szavazásal elutasította az egyházmegyék jelölőgyűlésein tisztségekre jelölt személyek ellen benyújtott óvásokat.
Az egyházkerületi választóbizottság tizenhárom tagja tegnap döntött az óvások ügyében. Szatmáry Gergely Elemér a bizottság tagja elmondta hogy Bihar megyéből (a bihari és az érmelléki egyházmegyéből) összesen hét személy ellen nyújtottk be óvásokat. A Mikló Ferenc esperes ellen benyújtott óvást 11-2 arányban, míg a Berke Sándor tenkei lelkész ellen benyújtott óvást 12-1 arányban szavazta le a testület. Ellenük az volt a kifogás, hogy együttműködtek a kommunista titkosszolgálatokkal, a bizottság álláspontja szerint azonban mivel az egyházkerület erre jogosult hatósága, az átvilágító bizottság nem vizsgálta még az ügyüket, ezért a választási bizottság az óvást megalapozatlannak ítélte meg.
Kondor Endre, Fazekas Ferenc, Visky István és Mike Pál (Magyarkéc – érmelléki egyházmegye) ellen amiatt nyújtottak be óvást, mert a beadvány megfogalmazói szerint szektának tekintett CE-Szövetség aktív tagjai. Szatmári Gergely Elemér elmondta, hogy a választási szabályzat csak ajánlásként fogalmazza meg azt, hogy szektáknak minősített szervezetek tagjait ne jelöljék, tehát a CE- tagság nem kizáró jellegű, így ezt az óvást is elutasították (12-1 arányban). Szilágyi Péter ellen azért nyújtottak be óvást, mert korábban lemondott választott tisztségeiről. A választási bizottság ezt az óvást 13-0 arányban utasítta el, mert a testület szerint a szabályzat csak azokat zárja ki a jelöltek közül, aki prespbiteri tisztségükről mondanak, márpedig Szilágyi Péter erről a tisztségéről nem mondott le.
Pap István. erdon.ro

2010. szeptember 10.

Tanévkezdés sok magyar gyerekkel
Bihar megye – Több mint háromszáz magyar tannyelvű elemi osztályban kezdődik meg Bihar megyében a 2010-2011-es tanév.
Farkas Tünde a Bihar Megyei Tanfelügyelőség szaktanfelügyelője tájékoztattaoldalunkat arról, hogy a most kezdődő tanévben Bihar megyében összesen 313 magyar tannyelvű elemi osztályban folyik majd oktatás. Ezekből 75 első osztály, melyekbe 1380 gyerek jár majd. Ugyanakkor 277 magyar tannyelvű gimnáziumi osztály létesült erre a tanévre, melyek közül 65 ötödik osztály. A Bihar megyei magyar oktatás harmadik eleme a negyven középiskolai osztály, melyek mintegy 1200 tanuló oktatását biztosítják ebben a tanévben. Farkas Tündétől megtudtuk azt is, hogy a nagyváradi Mihai Viteazu, Brancusi és Traian Vuia szakközépiskolákban összesen négy magyar tannyelvű, szaképesítést biztosító kiegészítő osztály működik a 2010-2011-es tanévben. A szaktanfelügyelő jelezte, hogy amennyiben vannak szülők, akik valamilyen okból kifolyólag még nem iratták be gyermeküket valamelyik iskolába, a tanfelügyelsőg még biztosít számukra helyet magyar tannyelvű osztályban.
Óvodások
A szaktanfelügyelő elárulta, hogy szeptember 15-én mintegy 150 magyar tannyelvű óvodai csoport kezdi meg működését megyeszerte. A rövid programú csoportokba 15-20 gyereket vesznek fel, míg a napközibe igyekeznek minél több gyereket beiratni, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy nem minden beiratott gyermek jár rendszeresen óvodába, viszont a napközis csoportok anyagi fennatartása csak akkor nem veszteséges, ha legalább húsz gyermek rendszeresen jár a napközis csoportokba. Megtudtuk továbbá, hogy a megyében sehol sincs tanító-, vagy tanárhiány, a problémát inkább az jelenti, hogy az idén nyáron túljelentkezés volt az óvónői és tanítói helyekre, így több kolléga nem tudott elhelyezkedni a tanügyben. A megszorítások és a nehéz gazdasági helyzet ellenére egyetlen oktatási intézményt sem kellett bezárni Biharban. A tanügyi dolgozók számára az ingázás jelenti a legnagyobb gondot, hiszen megeshet az, hogy amennyiben a tanintézmény nem tudja biztosítani az ingázási költséget, akkor ez a költség meghaladhatja az oktató jövedelmének értékét.
Pap István. erdon.ro

2010. október 11.

Emléknap a váradi kőszínház tiszteletére
Nagyvárad – Pénteken egész napos programsorozatal emlékezik meg a nagyváradi kőszínház felépítésének száztíz éves évfordulójára a Szigligeti Színtársulat.
Nyílt próba, könyvbemutató, kerekasztal-megbeszélés, épületismertetés, ezek az események fémjelzik az október 15-i emléknapot, melyet a nagyváradi kőszínház felépítésének száztíz éves évfordulója alkalmából szervez a helyi Szigligeti Színtársulat. Dimény Levente a társulat művészeti vezetője az emléknap kapcsán elmondta: „amikor célul tűztük ki azt, hogy október 15-én megünnepeljük a Szigligeti színház épületének száztíz éves évforduljóját, akkor még volt egy ígéretünk arra, hogy az épület felújítása október 15-re elkészül. Nyilván, ma már mindannyian tudjuk, hogy ez 15-re nem készül el, de mivel az évforduló attól még évforduló marad, ezért úgy döntöttünk, hogy mindenképpen megtartjuk az emléknapot.”
Színháztörténet
Péter I. Zoltán helytörténész a váradi kőszínház építésének rövid történetét vázolta fel lapunknak: Az első magyar nyelvú előadás 1798 aug 26-án volt Nagyváradon, ezt követően az 1820-as években merült fel először egy kőszínház építésének gondolata. Gyűjtést is rendeztek erre a célra, de a színházépítésből nem lett semmi, nemcsak azért, mert nem gyűlt össze elég pénz, hanem azért is, mert Újváros és Olaszi polgárai nem tudtak megegyezni abban, hogy hol épüljön fel a színház. A színházépítési terv az 1890-es években kapott új lendületet, amikor az önkormányzat versenytárgyalást írt ki, amelyet azonban nem nyert meg senki. Ekkor közvetlenül a Fellner és Helmer bécsi céghez fordultak, amely el is készítette a tervet. Akkor még úgy volt, hogy a színház a Nagyvásártéren lesz. Ez az elképzelés a befolyásos váradi építészek, és főleg id. Rimanóczy Kálmán közbelépése nyomán módosult. Rimanóczy a Bémer teret javasolta a kőszínház helyszínéül, ahol akkoriban szűk bazárszoros nehezítette a közlekedést. Rimanóczy vállalta azt, hogy a színház felépítésével párhuzamosan lebontja a Bémer téri épületeket is, és bazárépületet épít, melynek évi jövedelmét 20 ezer koronára becsülte, és amennyiben a bazárépület nem termelne ennyi jövedelmet, akkor ő a különbözetet saját pénzéből fizette volna ki. Ez az érv hatott, így 1899 tavaszán Rimanóczyt bízták meg a kivitelezéssel az új helyszínen. Megjegyzenő, hogy Fellner és Helmer jóváhagyták az új helyszínt, mert alkalmasnak ítélték arra, hogy ott épüljön meg az általuk a Nagyvásártérre tervezett épület. Mivel a szakmában nem vették jónéven Rimanóczy eljárását, ezért ő maga mellé vette két riválisát, Guttman Józsefet és Rendes Vilmost. 1899 nyarán hozzákezdtek a Bémer téri épületek lebontásához, és rekordidő, mindösszet tizenöt hónap alatt elkészült a színház. 1900 október 15-én délben tették le a zárókövet a színház előcsarnokában, és akkor helyezték el azt az időkapszulát is, amelyet nemrégiben találtak meg az épület restaurálásakor. Ezt követően díszgyűlést tartottak a régi városháza épületében, este hét órakor pedig megkezdődőtt a díszelőadás, melynek fő műsora Erkel Ferenc Hunyadi László című operája volt a Szigligeti Színház társulatának előadásában.
Program
A száztíz éves évforduló pénteki emléknapjának első programja délelőtt tíz órakor kezdődik és egy óráig tart: a Szigligeti színtársulat művészei várják a diákokat, akiket körbevezetnek a színházon, megmutatják nekik a színpadot, az öltözőket, a műszaki berendezést, a zsinórpadlást stb. Egy órától kerekasztal-beszélgetés lesz az épületfelújításban résztvevő szakemberekkel és vállalkozókkal, amelyen főként a felújítás technikai kérdéseiről lesz szó. Két órától Szabó Attila az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa tart vetített képes előadást Közép-Kelet Európa színházépítészetéről. Délután fél hattól mutatják be Nagy Béla Évszázadokra szóló nagy alkotás – A nagyváradi Szigligeti Színház levéltári dokumentumokban (1897-1902) című könyvét. Mind a kerekasztal-beszélgetés, mind a könyvbemutató moderátora Péter I. Zoltán helytörténész, lapunk egykori munkatársa lesz. Az emléknap zárómomentumaként este hét órától nyílt próbára invitálja az erdeklődőket a Szigligeti Színtársulat. „A készülő Pirandello darabunk munkálataiba nyerhet bepillantást a közönség” – jelezte Dimény Levente. Az emléknap minden rendezvényére a belépés ingyenes.
Pap István
erdon.ro

2010. október 24.

Az ’56-os hősökre emlékeztek
Nagyvárad – Az 1956-os magyarországi forradalom hőseire emlékeztek szombaton Nagyváradon is a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában.
A szombat délelőtti koszorúzással egybekötött megemlékezésen beszédet mondott dr. Fleisz János történész, a Bincisz elnöke, aki hangsúlyozta, hogy 1956 október 23-a tanulsága, és egyben a magyar forradalmi hagyomány üzenete az, hogy nem a népnek kell felelnie a hatalom gyakorlói előtt, hanem a mindenkori hatalomnak kell elszámolnia a nép előtt. Így lehetett 1956 üzenete a demokrácia üzenete, így lehet 1956 eszméje ma is érvényes. Nagy József Barna az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke beszédében szintén 1956 jelentőségét hangsúlyozta, mert mint mondta „1956-ban a pesti srácok példát adtak nekünk arról, hogyan kell végletekig szeretni a nemzetet.” A forradalmat aktuálpolitikai eseményekhez kötve kijelentette: a magyar nemzet 2010-ben vértelen forradalommal jelölte meg azt az utat, amelyen járni kíván. Ebben az összefüggésben a közelmúlt magyarországi és a jelenlegi romániai magyar politikai döntéshozóinak elszámoltatásának szükségessgét hangsúlyozta.
Elszámoltatást! Az utolsó szónok Tőkés László az Európai Parlament alelnöke volt, aki elmondta: „hiába mondjuk el, hogy szabadság csillaga volt hajdan a magyar, ha ma már maga sem tudja, hogymit akar”, idézte Babits Mihály gondolatát. „Sajnos az üneplés és a valóság nagyon mélyen elszakad egymástól, mert a komunistáknak nemcsak arra volt gondjuk, hogy leverték a forradalmat, hanem még az emlékét is próbálták kitörölni. (…) A megalkuvás árnyéka vetül ezekre az ünnepkre, mert akik elmennek a Kempynszkibe koccintani, azok fogadják a hazugság őszödi bajnokát” – utalt itt a politikus az RMDSZ és a Magyar Szocialista Párt vezetőire, majd így folytatta: „amikor pedig jött a trianoni évforduló, szinte a régi kommuista tanfelügyelőség rendszerét követve elrendelték, hogy minden elemista diák rajzpályázaton vegyen részt. Szegény gyerekek azt se tudták, miről készül a rajz, a tanítónőknek küldték az instrukciót az RMDSZ részéről, hogy kötelező részt venni.”
Színvallást!
Ezt követően Tőkés László arra hívta fel a figyelmet, hogy véleménye szerint az RMDSZpolitikájában a következő kongresszuson a nemzeti kurzus fog lábra kapni, majd kiemelte: „Legyen vége a megalkuvás politikájának és annak nemzeti alapon való hitelesítésének, az autonómia kompromitálásának! Ennek a kettős játéknak kell véget vetnünk. Elkezdődött ez Magyarországon, és nekünk is csatlakoznunk kell a magyarországi rendszerváltás folytatásához, és a hazugokat, a Pilátusokat végre ki kell taszítani a magyarság köréből! És mindenki valljon színt: mondja meg, hogy kivel tart: Gyurcsánnyal vagy Krisztussal!? Orbánnal vagy Pilátussal!? Ha ezt nyíltan megmondjuk, akor nem lesz hiábavaló az emlékezésünk, akkor hiteles magyar képvisletre juthatunk” – fogalmaott Tőkés. A beszédek után a különböző szervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat a forradalom emléktáblájánál, majd gyertyákat gyújtottak és lángokkal a kezükben énekelték el a Himuszt.
Pap István, erdon.ro

2010. november 25.

Emlékezés egy jeles váradi költőre
Nagyvárad – Az idén hatvanöt éves lenne Fábián Imre költő, műfordító, újságíró, a váradi magyar kulturális élet egykori jeles alakja, aki öt éve hunyt el. Rá emlékeztek barátai, pályatársai, rokonai szerda este a váradi Kiss Stúdió színházban.
A Vendégségben egy égbeli kávéház asztalánál című sorozat keretében szerda este megtartott rendezvényen Farkas Antal költő, lelkipásztor, Fábián Imre barátja emlékezett vissza az öt éve elhunyt költőre. Az eseményen közreműködött: Kiss Törék Ildikó, Meleg Vilmos és Varga Vilmos. A művésznő felidézte azt, hogy 2004-ben éppen a Kiss Stúdióban szerepelt Fábián Imre abból az alkalomból, hogy megjelent az ő fordításában Ion Creanga Gyermekkorom emlékei című könyve, majd Farkas Antal vette át a szót. Aköltőként is ismert várad-velencei református lelkipásztor elmondta, hogy Fábián Imre simulékony ember volt ugyan, de kiállt elvei mellett. Fábián Imre személyiségének talán legfontosabb tulajdonsága családcentrikussága volt. „Neki a családja volt a mindene” – fogalmazott Farkas Antal, hozzáfűzve, hogy ebből fakadóan ismerőseinek, pályatársainak egy része harácsoló embernek képzelte őt. Pedig, mint Farkas Antal figyelmeztetett – Fábián Imre egyáltalán nem volt harácsoló ember, és sohasem lett gazdag, de mindent megtett a családjáért, ami sokakat megtéveszthetett.
Fábián Imre alakjának felidézése után Farkas Antal elmesélte a közönségnek azt, hogyan ismerkedett meg a költővel, és több kedves anekdotát is elmomdott a hallgatóságnak. Fábián Imre költészetéről szólva Farkas Antal kijelentette, hogy a halála évében, 2005-ben megjelent Mátkám című ciklus életművének csúcspontja, és a magyar szerelmi líra egyik kiemelkedő darabja is egyben. Farkas Antal felhívta a figyelmet arra, hogy élete vége felé Fábián Imre a hit felé fordult, ami költészetében is megjelenik, ezt igazolják azok a hitvalló versei is, amelyekből felolvasott néhányat a lelkipásztor. Az est végé felé felidézték a költőhalálának okait, körülményeit is. Megszólalt Fábián Sándor, a költő testvére is, aki elárulta, hogy Fábián Imre halálát egy banális anyajegy okozta, amely elrákosodott. Fábián Sándor kiemelte, hogy öccse sohasem hallgatott rá, az orvosra, szinte öngyilkos beletörődéssel viseltetett a betegségével szemben, mintha nem is akart volna küzdeni a halál ellen. Legvégül Fábián Imre újságíró pályatársai, egykori osztálytársa idézték fel alakját. A több mint két órás rendezvény során Kiss Törék Ildikó, Meleg Vilmos és Varga Vilmos olvastak fel Fábián Imre költeményeiből.
Pap István, erdon.ro

2010. december 1.

Románia a privatizált kommunizmus országa
Romániában a kommunizmus nem ért véget, hanem privatizálódott – jelentette ki hétfőn Nagyváradon Marius Oprea történész, a Romániai Kommunista Bűnöket Vizsgáló Központ igazgatója.
Az Acdemia Civica és a nagyváradi önkormányzat által szervezett konferenciasorozatkeretében látogatott hétfőn Nagyváradra Marius Oprea történész, a Romániai Kommunista Bűnöket Vizsgáló Központ igazgatója, aki A kommunizmus nem történelem címmel tartott előadást.A közelmúlt arheológusának is nevezett Oprea a városzháza nagytermének teltházas közönsége előtt elmondta, hogy ő és munkatársai többezer halottat ástak már ki Románia számos pontján, akikről sikerült bebizonyítani, hogy a kommunista rendszer áldozatai voltak. Azonban ez csak félsikernek számít, mert ahogy Oprea keserűen megjegyzte: „Szekusvadásznak neveznek, holott egyetlen szekust sem tudtam rács mögé juttatni.” Ezzel hívta fel a figyelmet arra a paradox helyzetre, hogy Románia hivatalosan elítélte a komunizmust, de egyetlen kommunistát sem ítéltek el.
Nincs befejezve
A rendzevényen egy Oprearól szóló dokumentumfilmet is levetítettek, ezt követően pedig a történész elmondta, hogy 1989 után Ceausescuékon kívül egyetlen kommunista bűnöst sem találtak, a volt szekustisztek beszivárogtak a magánszektorba, az igazságszolgáltatásba a közigazgatásba, aminek egyik következménye az, hogy a kommunista és a mai romániai intézmények között folytonosság fedezhető fel. A kommunizmus borzalmas bűnei ellenére ebben az orzágban senki sem bűnös – írta le a helyzetet Oprea, aki hozzátette, hogy nagyon könnyen elsiklunk történelmünk fölött, megelégszünk a kommunizmus ideológiájának hivatalos elítélésével. „Éppen ezért elleneztem a Tismaneanu jelentés elkészítését, noha annak munkálataiban magam is részt vettem. Az a jelentés egy komédia volt, mert annak elkészültével a hatalom befejezettnek tekintette a kommunizmussal való leszámolást. De ennyi nem elég! A történelmi folyamat tudományos feltárása után meg kell kezdődjön maga a per, a bűnösök kézre kerítése és elítélése, ahogy azt Izrael tette a náci bűnösökkel” – fogalmazott Oprea. A történész kifejtette, hogy a per lefolytatására többek között azért van szükség, mert a kommunizmus nem történelem, ugyanis nem ért véget, hanem privatizálódott. A szekusok kézre kerítésének egyik legfőbb akadálya az, hogy az ő dossziéik még mindig nem hozzáférhetőek – jelezte a történész.
Siralmas jelen
Oprea kiemelte, hogy a romániai arab maffia tagjai mind a szekuritate emberei voltak, akik 1989 után nagymennyiségű árut, főként alkoholt és cigarettát csempésztek az országba, vagy az országon át, amiből hatalmas vagyonra tettek szert ők is és a volt szekusok is. Marius Oprea kijelentette, hogy Románia az embargó ideje alatt adott el fegyvereket Iraknak, és elmondta azt is, hogy Sorin Ovidiu Vantu hírhedt FNI befektetési alapjának negyvenegy kirendeltségének szinte mindegyikét volt szekustisztek irányították. De nemcsak a törvényes rend, hanem a szociális rendszer is szekuritátéval fertőzött, erre a nyugdíjrendszert említette példaként Oprea, aki jelezte: a nyugdíjreform kapcsán a szekusok nyugdíjáról nem esik szó; így megtörténhet, hogy a volt szekusparancsnok több mint hétezer lej nyugdíjat kap, míg a politikai fogoly ötszázat. „A kommunizmust elítélő jelentés tulajdonképpen az antikommunizmust ítéli el, mert továbbra is az áldozatokon és nem a bűnösökön ütnek. Én négyszáz szekustiszt ellen tettem feljelentést, akiket a bíróság még csak ki sem hallgatott” – zárta helyzetelemzését a történész.
Pap István
erdon.ro

2010. december 5.

Csak magyar iskola áll ki a magyar tagozatokért
Nagyvárad – Pénteken délután a nagyváradi Partenie Cosma gazdasági liceum magyar tagozatos diákjainak szüleit arról próbálták meggyőzni, hogy irassák át gyerekeiket a Szent lászló Gimnáziumba.
A péntek esti megbeszélésre a Szent László Gimnázium új, Nógáll (Orsovei) utcai székhelyén került sor, melyben hosszú évtizedekig a Partenie cosma iskola működött. A megbeszélésen a nagy számban megjelent szülők mellett jelen volt Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere Pásztor Gariella tanügyi államtanácsos, Kéri Hajnal tanfelügyelő és Zalder Éva a Szent László gimnázium igazgatónője. Biró Rozália tudatta a szülőkkel azt, hogy a Szent László Gimnázium 1,2 millió euró támogatástól esett el amiatt, hogy a Partenie Cosma iskola nem költözött ki időben a Nógáll utcai ingatlanból. A központi költségvetésből kellett volna egy ún. iskolai kampuszt építeni Nagyváradon is, amelybe átköltöztették volna a gazdasági iskolát, csakhogy a minisztérium nem ad pénzt erre a beruházásra. Ezért a helyi önkormányzat úgy határozott, hogy maga fogja finanszírozni a mintegy 60 milliárd régi lej értékű beruházást, így az iskola várhatóan legkésőbb 2012 tavaszáig elkészül. A probléma azonban az, hogy az új létesítményben mindössze 24 osztály lesz, míg a Partenie Cosmanak a magyar tagozatokkal együtt 42 osztálya van. Ezáltal két lehetőség áll a magyar tagozatos gyerekek szülei előtt. Vagy átiratják gyermekeiket a Szent Lászlóba, és akor ott is maradhatnak a Nógáll utcai épületben, vagy pedig ragaszkodnak a Partenie Cosmahoz, akkor viszont el kell költözzenek és a helyszűke miatt valószinűleg délutáni órarend szerint oktatják majd a gyerekeket. Biró Rozália kijelentette: szeretném ha a szülők átiratnák gyerekeiket a Szent Lászlóba, mert ez az egyetlen garancia arra, hogy hosszútávon is megmaradjanak a magyar szakosztályok.
Érvek
Pásztor Gabriella államtanácsos azzal próbálta meggyőzni a szülőket, hogy a magyar iskolák létesítése nem szeparatizmus, hanem a kisebbségek joga, amivel élni lehet, és az is elhangzott, hogy amennyiben a diákok átiratkoznak, akkor a Szent László aszaktanáraikat is átveszi. Zalder Éva elmondta, hogy a római-katolikus püspökségnek nem állt szándékában gazdasági szakosztályokat indítani a Szent Lászlóban, mivel azonban előállt ez helyzet, amely a Partenie Cosma iskola magyar tagozatait érinti, ezért úgy döntöttek, hogy átveszik ezeket az osztályokat. Az igazgatónő azonban leszögezte, hogy amennyiben mégis úgy döntenek a szülők, hogy a Partenie Cosmaban maradnak, akkor el kell költözniük a Nogáll utcából, hiszen akkor a katolikus egyház folytatja az ingatlanra vonatkozó eredeti tervének megvalósítását. Zalder Éva azt is elárulta, hogy a Partenie Cosma igazgatója korábban többször is jelezte, hogy neki nem kellenek a magyar osztályok, azokat vegye át a Szent László gimnázium, a múlt héten azonban meggodolta magát. A Cosma igazgatójának magyar osztályok megtartására vonatkozó szándékának azonban ellentmondani létszik az, hogy jövőre turisztika szakot kért a magyar tagozatra, holott ilyen osztály már van a Traian Vuia iskolában, és azt is nagyon nehéz feltölteni magyar diákokkal.
Félelmek
A szülőket azonban az elhangzottak nem győzték meg különösebben: volt aki azt mondta, hogy ha már a Partenie Cosmaban kezdte meg a gyerek a tanulmányait, akkor szeretné ott is befejezni, egy másik szülő a Szent Lészló gimnázium presztizsét hiányolta, egy harmadik szülő pedig azt fájlalta, hogy gyermeke nem abban az iskolában folytatja majd tanulmányait, ahol ő szeretne tanulni, míg más szülők amellett érveltek, hogy vegyes tannyelvű iskolában gyermekük könnyebben megtanulna románul. Ez utóbi kifogásra Pásztor Gabriella azt válaszolta, hogy a román nyelvet a román órán lehet megtanulni, nem pedig az iskola folyosóin. Biró Rozália végezetül elmondta, hogy a magyar kilencedik és tizedik osztályt az önkormányzat mindenképpen átviszi a Szent Lászlóba, míg a tizenkettedikesek a Partenie Cosma égisze alatt fejezik be tanulmányaikat. Így egydül a tizenegyedik osztályos szülők vannak reális döntéshelyzetben a megválasztandó iskola kérdésében.
Pap István, erdon.ro

2010. december 5.

Református küldöttgyűlés sok vitával
Nagyvárad – A Királyhágómelléki Református Egyházkerület szombati nagyváradi küldöttgyűlésén elutasították Tőkés László volt püspök, és dr. Pap Géza, az erdélyi református egyházkerület püspökének beadványát is.
Dénes István generális direktor tartotta áhitattal vette kezdetét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) tisztújító közgyűlése. Még mielőtt a napirendi pontok megvitatására sor került volna, Varga Attila főgondnok mondott beszédet, melyben kiemelte, hogy saját szolgálatát egy új kezdetnek tekinti, majd kiemelte, hogy célja visszaadni az egyháznak azt a tekintélyt, mely megilleti. Jelenleg túl sok munka terheli a lelkészek vállát, ezek egy részt át kell venni tőlük, hogy a lelkészek betöltsék rendeltetésszerű hivatásukat, azt, hogy a közösségek lelki, vallási irányítói, segítői legyenek – hangsúlyozta beszédében a főgondnok. Csűry István püspöki bejelentése során kiemelte, hogy törekedni kell az egyház, és ezen belül az egyházkerület autonómiájára, hangoztatta, hogy a törvényességet betartatja és betartatja, és elmondta azt is, hogy püspöksége alatt az egyházkerület egyenlő távolságot fog tartani az RMDSZ és az újonnan alakuló romániai magyar párt között. „Eljött az ideje, tessék bizonyítani” – fogalmazott Csűry, hangsúlyozva azt, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület konkrét segítséget vár mind az RMDSZ-től, mind a Tőkés László által kezdeményezett új párttól, ugyanakkor a román és a magyar államtól is. Ezt követően felszólította a nagykárolyi, valamint az érmelléki egyházmegyéket, hogy tegyenek lépéseket az évek óta húzódó, és az egyházkerületet károsan érintő gencsi, illetve érsemjéni református gyülekezeteken belüli konfliktusok megoldása érdekében; kiemelte továbbá, hogy az egyházi jogrendben számos kiskapu van, amelyeket tisztázni kell. Végezetül Csűry István kijelentette: „Nem leszek senkinek sem a meghosszabbított keze, és arra kérek mindenkit, hogy támogassuk egymást a közös munkában.”
Megbízott főjegyző
A napirendi pontok megvitatása során a küldöttgyűlés elfogadta az Egyházkerületi Választó Bizottság (EVB) jelentését, majd többek között dr. Pap Géza erdélyi református püspök ésTőkés László Ep alelnök beadványát vitatták meg. Előbbi azt kifogásolta, hogy Forró László lelkészt egyházi főjegyzővé választották, holott a lelkésznek nincs tizenöt évnyi szolgálata az egyházon belül, ahogy azt a református kánon megköveteli ennek a funkciónak a betöltésére megválasztott személyek esetében, míg Tőkés László többek között azt kifogásolta, hogy dr. Varga Attilát választották világi főgondnokká annak ellenére, hogy Tőkés véleménye szerint Varga 2001-ben önkényesen mondott le a református egyházban akkor betöltött tisztségéről, és emiatt nem választható ilyen magas tisztségbe az egyházkerületben. Csűry István hozzászólásában az egyházkerület autonómiájába való beavatkozásnak mínősítette Pap Géza beadványát és nehezményezte azt, hogy a püspök törvénytelenséggel vádolja az egyházkerületet, holott ilyen ítéleteket csak a presbiteri gyülekezet mondhat ki. Csűry álláspontja szerint be kell számítani a lelkészek szolgálatába azt a munkát is – az ún. exmissziót -, amelyet ők nem az egyház keretében, de az egyház szolgálatában fejtettek ki. „Ha nem fogadjuk el az exmissziós éveket, akkor saját munkánkat köpjük szembe” -, fogalmazott élesen Csűry. Ezt követően bejelentette, hogy Forró László ügyét a zsinat elé viszik elbírálásra, addig Forró László megbízott jegyzőként látja el feladatát. Maga az érintett is felszólalt, kijelentve, hogy amíg nem tisztázódik az ügye, addig nem tesz esküt. Varga Attila is kiemelte, hogy Forró lászló ügyében az EVB döntött, így veszélyes precedenst teremtene az, ha az egyházkerület elfogadna egy az EVB döntése után beérkező beadványt. „Ez nem jelenti azt, hogy elzárkózunk a zsinati döntéstől” – szögezte le Varga.
Katasztrófa
Tőkés László beadványa kapcsán egységesebbnek tűnt a közgyűlés, még a szavazás előtt ugyanis már többen azon véleményüknek adtak hangot, hogy határozottan el kell utasítaniTőkés László kérelmét; Szűcs András Ottó az EVB elnöke egyenesen kijelentette: „Tőkés László hagyjon békét az egyházkerületnek!”. A számos és hosszúra nyúló jogi vitákat megelégelve ez egyik küldött felszólalásában kifakadt: „Húsz éven át hiányzott a törvényességhez való ragaszkodás az egyházkerületből. Nekünk most azzal kell törődnünk, hogy a református egyház katasztrófahelyzetben van!” – majd elmondta, hogy a kis gyülekezetek vannak a legnehezebb helyzetben. A küldöttgyűlés végül elutasította Tőkés László beadványát.
Pap István, erdon.ro



lapozás: 1-30 | 31-60 ... 241-268




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998